Amikor az ember életébe belép egy kis apró csöppség, akiért felelősséget kell vállalnia, aki teljesen átalakítja a gondolatait, az érdeklődését, a viselkedését és a temperamentumát, akkor az egész világ a feje tetejére áll, de ez jó esetben egyáltalán nem zavaró, sőt, kellemes hatalmas változásnak mondható. Amikor a kisfiam először a karjaimban tartottam emlékszem az idő is megállt számomra. Nagyon boldog voltam, hogy teljesen egészségesen és boldogan néz rám a hatalmas szemeivel. Tudtam jól, hogy megváltozik az élet, és azt is, hogy ennek nem feltétlen kell egy savanyú, üres vagy unalmas életnek lennie. Egy gyerek ugyanis nem erről szól. Ha jól csinálja az ember legalábbis nem.
Persze ez sok esetben nehezebb helyzeteket szül, kicsit több erőbedobás szükséges ahhoz, hogy fiatalos és lendületes szülők tudjunk maradni, akik a gyerekekkel együtt csodálják a világot, akiket bele tudnak vonni a kis fantázia világukba, hogy el tudjuk hinni a lehetetlent is velük és még sorolhatnám. Nekem is sokszor erőt kellett vennem magamon, mert a felnőttek világa bizony sokszor már nem egészen partner ehhez, de mindig mikor sikerült egy-egy játék után annyira fel voltam töltődve, és olyan boldogság volt rajtam, hogy elmondani nem tudom. Mindent megért.
Most pedig az új őrület nálunk egy foszforeszkáló rajztábla, amit a leakcioztuk oldaláról rendeltünk neki, és rajzolni lehet a segítségével a fénnyel. Imádjuk. Nem csak ő, hanem én is. Hihetetlen jó érzés így gyereket nevelni, hogy nem a feltétlen szigor és a komor hangulat uralkodik, hanem bizony játékidőben együtt fedezünk fel dolgokat és együtt örülünk minden kicsit is szép, fényes, világító vagy épp érdekes dolognak. Ezeket az éveket semmi sem hozhatja vissza, próbáljunk meg minél több közös élménnyel gazdagodni. Azt gondolom ez mindenki számára rengeteg hasznos dolgot hoz a jövőre nézve is.